Akció fedőneve “Krisztina”, első a “2kerékenagyerekekért” sorozatból
Első sorban hadd mutatkozzak be: a nevem Kereki Lászlo-Levente, vagy csak simán Lefty, nagyon régi, talán életreszóló becenév. 25 éves, kolozsvári, másod éves építőmérnöki hallgató vagyok a Kolozsvári Műszaki Egyetemen.
Az alapötlet (ami szép kis tervvé gyarapodott): egy európai biciklitúrát összehozni. Kiindulópontként Kolozsvár szerepel, átgurulok Budapestre, innen pedig a Duna folyását követve eltekerek a forrásáig, azaz a Fekete Erdőig, ami Németország déli részén található, Donaueschingen városka szomszédságában. A nagyobb városok közül érinteném Pozsonyt, Ausztriában Bécs és Linz városát, majd német területen a következőket: Passau, Regensburg, Ingolstadt, Ulm és végül Donaueschingen. Ez utazásom első szakasza, amely 1,600 km körüli utazást foglal magába, és nagyjából 11 nap szükségeltetik a megtevésére, saját számításaim szerint.
Arra gondoltam be jó lenne nyugati országokat és városokat bringával is meglátogatni, nem csak négykeréken, felfedezni azokat a rejtett szépségeket, amik csak bringás szemnek adatik meg, hogy megcsodálhasson. Ígyhát úgy határoztam nekivágok az ismeretlennek, és irány a vadnyugat! Kezdetnek ott van Svájc, a maga csodás tájaival, valóságos földi paradicsom. A Dunaforrástól alig 3-4 órányi tekerésre fekszik legszebb városa, Zürich. Basel városát sem hagyom ki. Ezek után meg irány észak, Strasbourg, Luxemburg, Brüsszel, Antwerpen, Rotterdam, és utazásom végállomásaként Amsterdam. Ez a második szakasz 1100 km hosszú és 9 napot vesz igénybe. Ezek szerint az össztáv 2700 km és közel 3 hetes tekerés.
Ezen akció keretén belül ötvözni szeretném a kellemeset a hasznossal. Mért ne egy nemes cél érdekében tekerni, pénzgyűjtési akciót szervezni, megsegíteni a rászorultakat. Bárki kész egy segítőkezet nyújtani a bajba juttottaknak, a betegeknek, a szegényeknek, a rászorultaknak. Nálam is így van ez, de mivel én sokat jelen pillanat nem tudok ajánlani nehéz volt megtalálni a megfelelő módszert. Kiderült a biciklizéssel igenis sokmindent el lehet érni, így rájöttem én is szerencsét próbálok. Ismervén Böjte Csaba atyánk tevékenységét az árvák megsegítése lett nekem is a prioritásom. Külön meg szeretném köszönni Chis Márta közreműködését, az ő segítsége révén sikeresen felvettem a kapcsolatot a “Szent Ferenc Alapítvány”-nyal. Együttműködésüket kérvén a terveim kivitelezésében hamar elnyertem tetszésüket, bizalmukat. Segítőkészségük azonnal mutatkozott. Innen már csak pár lépés választott el a terveim kialakulásához. Az egész akció kezdett alakot ölteni.
Karda Róbert ügyvezető igazgatóval volt néhány találkozásom, beszélgetésem. Pozitív hozzáállása arra buzdított, hogy bátran folytassam terveim kivitelezését, és álljak ki mellettük. Első kapcsolatom az alapítvánnyal tehát jól sikerült, és meghívtak pár otthon látogatására, ismerkedjünk össze, kóstoljak picit bele az otthonok életébe, tapasztaljam meg a dolgok menetét. Ez alkalommal sikerült találkozni Böjte Csaba atyával is, akit eddig csak Tv-ben láttam. Lenyügöző személyiség, ő amugy az alapítvány központi figurája, és egyben létrehozója is, 17 évvel ezelött. Amint remélni mertem jószívvel fogadta ajánlatomat, segítőkészségemet. Beszélgetésünk végén úgy éreztem erős támaszom lesz, segíteni fog a túra megszervezésében. A külföldi kapcsolatokra támaszkodva megpróbálják Robival együtt lefedni a nagyobb városokat, szállás és elemózsia ügyében. Továbbá azt javasolta, ha tehetem július 11.-én tartozkodjak Budapesten, mivelhogy egy nagy egyházi gyülésben vesz részt, és ez a közös akciónknak jó promoválási lehetőség lenne. Rengeteg meghívott és természetesen a média nagyjai is jelen lesznek.
Nem maradt más hátra, mint szponzorok után nézelődni, mivelhogy az utiköltségek lefedésére szükség lesz 500 Euro kézpénzre. Könnyű feladatnak ígérkezett, hisz nem az a nagy összeg, egy ekkora méretű akciónak a költségvetése ezer Eurókra rúgna, de az alapítvány közreműködésével szerencsére nem így áll a helyzet. Beszerezni ezt az összeget - korántsem gyerekjáték, mint ahogy korábban gondoltam. Mindenki a gazdasági válságra hivatkozott, vagy esetleg a kevésbé megfelelő pillanatra, időpontra hagyatkozott. Remélem hogy kialakul a helyzet, valahogy boldogulni fogok.
De hogy vidítsam picit fel a hangulatot hozok pár jó hírt: a helyi sajtó kedvesen fogadta a kezdeményezést. Első lépésként egy magyar nyelvű kereskedelmi rádióval vettem fel a kapcsolatot, a Paprika Rádióval. Örültek a dolognak, és szívesen elvállalták a médiapartnerség szerepét. Azonnal felajánlották egy élő adásban való szereplés lehetőségét, hogy népszerűsítsem az akciót és talán támogatóra is bukkanhatnék. Az élő, egy órás interjúra július 3.-án került sor, pénteki napon, délben, merthogy akkor a legnagyobb a hallgatottsága a rádiónak. Nyomon fogják követni az akció leforgását, nagyon kiváncsiak a fejleményekre, a dolgok kimenetelére. Külön köszönet Tamás Enikő müsorvezetőnek a közbenjárásért és a segítségért, na és ne feledkezzünk meg a főszerkesztőről sem, Erőss Éva-Noémiról.
Sajtótájékoztatóra is sor kerül, meghívtam pár magyar újságot, internetes médiát, rádiót. Helyszínül pedig a Heltai Alapítvány által üzemeltetett vendéglő fog szolgálni. Amikor felkértem segítsenek bármilyen mértékben tudnak nem hogy visszautasítsanak, hanem kedvesen elbeszélgettem a titkárnővel, Bíró Zsuzsival. Felajánlotta a pincetermet, ahol rendszeresen szoktak különböző szervezetek sajtótájékoztatókat tartani. Ők ennyivel tudtak segíteni, legalább nem kell ezért külön bért fizetni. Hálás köszönet érte. Az is elképzelhető, hogy a túra végén egy fotókiállítást is bemutathatok a fontosabb pillanatokat megörökítő fényképekből.
Július 9.-én reggel 8-kor indulás Kolozsvár széléről, a haveri bringás gárda elkísér egy darabig.
A paprikások azt is felajánlották, hogy nyomonkövetik a túra leforgását, amilyen sűrűn csak lehet hangot adnak az akciónak és felvilágosítják az érdeklödő hallgatókat. Ősszel pedig, ha visszajöttem az országba, szívesen várnak egy újabb adásba, hogy számolhassak be személyesen is a túra kimeneteléről és a tapasztalatokról.
Minden kedves érdeklödő sajátkezüleg is utánanézhet a dolgoknak, hisz elektronikus naplót vezetek a túráról, ahova feljegyzek minden érdekes dolgot, a fejleményeket, az élményeket, fényképeket, videókat. A cím: www.lefty.blog.com . Ezen a helyen fognak megjelenni jövőbeli terveim és akcióim, túráim. Ez az idéni az első egy hosszú sorozatból, melyet “2kerékenagyerekekért” akciósorozatnak neveztem el. Évente más-más országok, útvonal, de mindig ugyanaz a cél: segíteni az árva, illetve a szegény, hátrányos helyzetű családokból származó gyerekeken.
A 2009-es akció fedőneve: Krisztina. Névadója nem más, mint egy különleges kislány, akit az alapítvány tusnádfürdői otthonában ismertem meg. 5 gyerekes családból származik, anyjuk nagyon pici korában elhagyta őket, most meg másik 2 testvérével az otthonban nevelkedid. Immáron 3 éves, pótmamának pedig ott van Erika nevelő, aki nélkül már nem is tudna elaludni, na meg a kedvenc estimeséje nélkül.
Kiss Sándor Elek, egy nagyváradi bringás és ennél jóval több, biciklis egyesület alapítója is, felajánlotta segítségét. Jótanácsokkal látott el szervezkedés szempontjából, és mi több, egy vadiúj trekking biciklire is szert fogunk tenni, ha minden jól megy, egy lengyel bringagyártó részéről, ezúton szeretnének támogatni minket és nemes célú akciónkat.
Sándor azt is felajánlotta, hogy megszervezi a csütörtök délutáni érkezésemet Nagyváradra, bringás társaival vár a város szélén, és természetesen a helyi sajtó is jelen lesz.
Már csak szűk 4 nap választ el a nagy indulás pillanatától, ebben a játszmában az idő nem a mi oldalunkon játszik, de tapasztalatból mondom, hogy ha egy dolgot túlszervezel, annak nem biztos, hogy jó vége lesz. Bízom a Jóisten segítségében, és mindig támaszkodni tudok kitartóerőmre, örök optimízmusomra, a legjobb útitársaim.
Megköszönném kedves figyelmüket, türelmüket, segítségüket és támogatásukat!
Mély tisztelettel, bringás Lefty
Operation “Krisztina”, first action in a long series called “on2wheels4thekids”
Hello, in the first place let me introduce myself: my name is Kereki Lászlo-Levente, or just simply Lefty, a long time (most probably lifetime) nickname. I’m a 25 years old civil engineering student from Kolozsvár (Cluj-Napoca), Romania.
The basic idea from which the whole project started and grew big was to take a cycling trip across Europe, starting from Kolozsvár, my native town, getting to Budapest, Hungary, and from here to Germany, following the flowing course of the Danube, till I reach a little town called Donaueschingen, in South Germany, the Danube spring, the point where the Danube starts it’s long journey. In my way I will cross through major cities like Budapest, Bratislava, Wien, Linz, Passau, Regensburg, Ingolstadt and Ulm. This first part of my trip would be somewhere around 1,600 km and take up to 11 days, according to my plans and calculations. I called it Danube promenade.
At this point I was thinking why not go further, visit more cities and countries where I have been before only by car, and discover more of Europe’s hidden beauties that only cyclist eyes can see.
So I’ll go south, being so close to Switzerland wouldn’t like to miss the opportunity to visit this beautiful country, especially the most spectacular city, Zürich. Also will pass through Basel.
After these straight to Strasbourg, France, followed by Luxembourg, Brussels, Antwerpen, Rotterdam, and the end of my trip, the finish line, Amsterdam. This will take more then a week, somewhere around 9 days and the distance is around 1,100 km. So this means there will be a total of 2,700 km and a 3 week period of tripping and cycling.
Also wanted to combine practicality with pleasure, this is the way I figured why not cycling for a noble cause, such as money raising for the orphans and the less fortunate children from Transylvania. Everybody is trying to help those who are in pain or missing essential things in everyday life by any means they can, me being good at cycling had to figure out a way how to become useful with this gift of loving to cycle. So I offered myself to get this thing done and with the help of Chis Márta I contacted the biggest foundation in Transylvania (with a very good reputation as well) which takes care of orphan children, the “Szent Ferenc Alapítvány” (Saint Francis Foundation). I have asked them to help me developing my plan and make a great success out of it. Fortunately they loved my idea and this way I gained their trust and support. After a couple of visits to different help centers in short time we became friends and there was a strange relationship between us, a bond based on true love for the kids. We had a common goal: to bring light and sunshine into these children’s life and try to make their living more beautiful. From here till my plans became reality was only a little step. The whole thing started to get in shape.
I had a couple of meetings with the foundation manager, a young priest, Karda Róbert. His reaction was positive, so I was motivated to continue the development of my project on this long road I began to walk. He was my first contact within the foundation and he invited me to meet personally the mastermind, the founder: the priest.
The main character and central figure of this foundation is priest Böjte Csaba who has began it’s activity in the child care field 17 years ago. I had the chance to talk to this kind person a couple of times, he gladly offered his help and support, and also will hand over an official letter saying I am their trusted, and if I will be in trouble I can rely on this letter and ask for help among the catholic churches abroad. He suggested that if I will be able to be in Budapest on the 11th of July it would be a very good opportunity and a big launch for this mission, because there will be held in Budapest a big church conference with hundreds of priests and guests, and of course the media will be present also.
The foundation offered to help in finding accommodation in the major cities I will encounter, they have good relationships with abroad churches and other foundations.
Still had to solve a problem: how to find a money source, some sponsor money to cover the trip expenses. I assume 500 Euro will be quite enough for this trip. Getting it - a pretty tough task. I tried to raise the money from local businessmen, but everybody was complaining because of the current ecomonical situation, the world crisis. I still hope that I will manage somehow, I’ll never give up hope.
To bring you good news the local media’s response for this call was quite positive and encouraging. First I contacted a local commercial Hungarian radio station, Paprika Rádió. They were very excited about my plan and automatically offered their help and support. I was invited on the 3rd of July for a one hour long live program where I had the chance to popularize the action and trying to find the necessary money.
There will be also held a press conference on Wednesday, the 8th of July, the day before my journey starts. I invited some more representative members of the local media, newspapers, radio and internet media.
On the 9th of July, when I start my journey from Kolozsvár there will be a “commission” made of cyclist friends who will escort me a few kilometers on my start.
The radio offered to keep the listeners updated as my trip evolves, so I will keep contact with them all journey long. Also will keep my family and friends updated regarding my current situation, how things are going and about the experiences I will have on this long journey. I already started to edit a blog, you can read it by accessing www.lefty.blog.com ; if possible daily I will upload here some photos about the journey and info about how things are going. Also here I will continue to write about my future plans even after this summer’s action will be over, because once started it cannot be stopped. I started a long journey that will take place on many years from now to come.
Every summer I plan to make a different trip, visit different countries and using different routes. But always with the same reason: to help the poor and orphan kids from Transylvania. I call this action family “on2wheels4thekids”, and the 2009 project will be called Krisztina. You are wondering why exactly this girl name? Well, the answer is very simple: I met her in the foundation’s house from Tusnádfürdő, a little town in the middle of Romania, deep hidden in the wild and in the forest. She comes from a 5 kids family, her mother left them when she wasn’t even 1 year old, and now she stays in this house with a brother and a sister, among other 80 children. Now her mommy is a nurse, Erika, who took care of her from the first moment she got into the house. Now she cannot go to sleep unless Erika is beside her and telling her favorite bed time story.
With the help of my friend, Kiss Sándor Elek, a biker from Nagyvárad (Oradea), Romania, founder of a cycling association, there is a chance to receive a brand new trekking bike from a polish bike factory, who also wanted to be a part of this humanitarian action. Sándor also offered to organize my intro when I arrive to Nagyvárad, inviting a few cyclists and of course the local media will be expecting me as well.
Having only 4 days till my journey starts time in this game is not on our side, but as for my life experience I can tell that if something takes too long to prepare or to get ready it is not always a good thing. So I said if it’s meant to be done it will be done, if not, well… But let’s remain optimistic, as I always am, or trying to be.
Thanks for Your patience, time, help and support.
Best regards, Lefty
X. 